Bokros-puszta

Bokros-puszta a Tisza jobb partján Bokrostól 1 km-re északkeletre, Csongrádtól 8 km-re északnyugatra helyezkedik el. Az északnyugat-délkelet csapásirányban húzódó puszta 5 km hosszú, átlagos szélessége 1,5 km. Bokros-puszta a Lakitelektől Bokrosig húzódó Bokros-Alpári-ártéri öblözet legdélibb része. Tájföldrajzilag a Dél-Tisza-völgy nevű kistájhoz tartozik. A pusztát nyugatról és délről félkörívszerűen határolja az ártér fölé 8-10 méterrel magasodó Bokrosi-szőlőhegy, amely a Pilis-Alpári-homokhát nevű kistáj legdélibb nyúlványa.

A puszta területe hét részből áll.

Bokros-puszta nem csupán egy egyszerű gyepfolt, hanem hullámtéri gyepek, szikesek, holtágak, laposok, puhafa-ligeterdők mozaikja, amely rengeteg természeti értéket megőrzött a folyamszabályzás előtti tiszai táj ősi állapotából, sokszínű élővilágából.

Bokros-puszta igazi kuriózumai a természetes módon lefűződött holtágak. A parti zonációban főként a nádas és a keskenylevelű gyékényes az uralkodó. A Háromág holtág felszínén a védett tündérfátyol alkot sárga virágszőnyeget. E holtág alsó fokánál a szintén védett sulyom és rucaöröm, fehér tündérrózsa olykor tömegesen megfigyelhető. A Környezet- és Természetvédők Csongrád Városi Egyesülete a parti zónában tárta fel a védett mételyfüvet – ezt a növényfajt a Kiskunsági Nemzeti Park területén máshol még nem találták meg.

A Homok-halom kunhalma Csongrád környékén egyik utolsó menedéke a löszfalnövényzet-társulásnak, amelyben a taréjos búzafű dominál. A halom közelében Dr. Tari László egy Árpád-kori templom és temető romjait is feltárta. A halom tetején épített geodéziai toronyból jó kilátás nyílik az egész pusztára, Bokrosi-szőlőhegyre és a Tiszazugra – jelenleg ez felújításra szorul, ezért nem látogatható.

Bokros-pusztán 117 védett madárfaj fordul elő, amelyből 26 fokozottan védett (Bod P. 1997, 1999, 2000, 2001 és Deák J.Á. 1993-2001).

A puszta a Tisza-menti zöldfolyosó része, rajta nemzetközi madárvonulási útvonalak vezetnek Észak-Európából a Mediterráneum felé.

A puszta különleges madárvédelmi és természet megőrzési területként része a NATURA 2000 hálózatnak, ahol a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság vizes élőhely helyreállítási programot hajtott végre.

Fotók: Révész Gábor